Kösz a becsúszásokat! – Vincze András jegyzete

VINCZE ANDRÁSVINCZE ANDRÁS
2018.06.28. 23:29

Lehet, hogy bolondság, de a legjobban a becsúszásait bírtam.

„Vége, befejezem” – exkluzív interjú Gera Zoltánnal
Gera Zoltán bejelentette a visszavonulását

Tudom, persze hogy a tudom, a futball a góllövésnél kezdődik, és neki azzal sem volt túl sok gondja – ki ne tudná, hogy behúzta ő ollózva is a kapuba a labdát –, és mégis… Azok a szépen koreografált csúszások és szerelések olyanok voltak nekem, mint amikor a művész lefesti a futballt. Amúgy a művészi futball is itt kezdődik valahol: a labdarúgás igazán nagy egyéniségei mindig a fű felett néhány milliméterrel tudtak csodát tenni. Egy-egy csel után a labdának nem magasan a levegőben, hanem a gyep felett van a helye, azon a néhány négyzetcentiméternyi szűk területen, ahol már csak az ösztönös zsenik tudnak bánni vele, finoman elpasszolni, meglőni csípősen-erősen rüszttel vagy éppen spiccel, netán selyemfonal-finoman eltekerni a bal felső sarok irányába; no de megszerezni ugyanezen a területen ugyanezt a labdát szintúgy varázslat, csak nem annyira látványos, mint amikor már a háló felé suhan.

Márpedig aki a játékot képes látványos szereléssel elkezdeni, az ugyanennek a képességnek a birtokában annak a csodálatos ajándéknak is örülhet, amit egy akció befejezése jelent, vagyis gólt ünnepelhet (ráadásul védjegyes szaltózással, ugyebár).

Szóval, a becsúszás…

A rá jellemző csibészesen laza mozdulat (sőt mozdulatok, mert azért a két évvel ezelőtti Eb-n a portugáloknak távolról, dropból bevarrt labdája is az) hagyatéka lehet a magyar futballáriumnak, ami azért nagy szó, mert abban benne van már Puskás Ferenc, majd a későbbi korszakból Détári Lajos visszahúzós cseleitől kezdve Bene Ferencnek a labdát a kapus kezéből kipöccintős, Kiss László átemelős ravaszságán át Albert Flórián elegáns szlalomozásáig ezernél is több magyaros fociemlék.

Ráadásul az a történet, amelyet a kétezres évek elejétől a játékával írt, már egy szegényebb (mármint élményben, eredményben szegényebb) generáció szeme előtt zajlott, s ő volt az a srác, aki arról a térről érkezett, amelyikről nem a profi futball, hanem az örök kábulat felé vezetett az út – isteni segítség kellett a jó útra, azaz a futballpályára téréshez, meséli manapság is a maga őszinteségével.

Így lett végül a lecsúszásból becsúszás – és tagadhatatlan, hogy a profi játéktól most visszavonuló Gera Zoltán lábnyoma a magyar labdarúgás egyik legremekebb hagyatéka lehet immár.

Legfrissebb hírek

Arrivederci, Gianni? – Thury Gábor jegyzete

Csatlakozott az Atlético Madrid tulajdonosi köréhez az NBA egyik legnagyobb sztárja „Izgatottan csatlakozom hivatalosan is az Atlético Madrid tulajdonosi csoportjához. Ez egy olyan klub, amely hosszú ideje Európa futballjának élmezőnyéhez tartozik, és hálás vagyok a lehetőségért, hogy részese lehetek a jövőjének.”

Minden más foci
2026.11.19. 23:10

Messze már a bolgár trauma – Győri Ferenc jegyzete

Kosárlabda
2026.11.18. 23:56

Szívemberek – Galambos Dániel jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.16. 23:40

Céltalan keménykedés – Malonyai Péter jegyzete

Minden más foci
2026.11.15. 23:54

Ünnepelhetünk? – Vincze András jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.14. 23:51

Kisimuló ráncok – Thury Gábor jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.13. 23:31

Egy évre jó lesz – Mohai Dominik jegyzete

Angol labdarúgás
2026.11.12. 23:30

CR és a porszívó – Smahulya Ádám jegyzete

Minden más foci
2026.11.11. 23:28