Már-már zavarta, hogy minden rendben – pályacsúcs lett belőle

– Hogyan értékeli a győztes Vadlán-teljesítését?.
– Fontos verseny volt számomra a Vadlán, nagy erővel készültem rá – mondta a Csupasportnak Bürge Mariann. – Korábban többször részt vettem az ötven kilométeres távon, a hosszún most először, így azt a célt tűztem ki, hogy egyenletes tempóban tudjam lefutni. Szuperül mentek a dolgok, már-már zavaróan hatott, hogy minden rendben – általában nem szokott így lenni… Bár előzetesen bejött a képbe egy kis baki, az óraszíjjam elszakadt, így oda kellett ragasztanom, de kitartott a végéig.

– Hogyan zajlott a verseny?
– A reggel hat órai rajt nem szokatlan, így tudtam, fejlámpás indulás lesz – no meg persze hideg… De októberhez képest elég gyorsan melegedett, kellemesen sütött a nap. Az Ultra-Trail Hungary száztizenegy kilométeres távjához képest tudtam, hogy itt kevesebb lesz a szintkülönbség, így gyorsabb tempójú futásra számítottam. Előre felosztottam a pályát tizenöt-húsz kilométeres szakaszokra, így nem egyben készültem a száznyolc kilométerre. A párom majdnem mindegyik frissítőponton várt, segített mindenben, ezúton is köszönöm szépen neki. Szerencsére a tempót tudtam tartani, nem lassultam. Természetesen akadtak hullámvölgyek, nem ment olyan könnyen, mint ahogy esetleg az eredmény alapján sokan gondolnák.
– Mire gondol?
Ötven kilométerig élveztem, aztán hetvennél jött egy holtpont, legszívesebben abbahagytam volna a futást…
Nem ettem sokat, a szervezetem pedig jelzett, hogy vegyek vissza kicsit. Aztán begörcsölt a jobb vádlim is, ami onnantól már végig befolyásolta a futásomat. Ráadásul a napszemüvegemet a frissítőponton elfelejtettem elkérni a páromtól, kellett volna, mert erősen sütött a nap, és egy-két helyen elfelejtettem vizet tölteni – akadtak ilyen apróságok… A rutinos Belus Tamással egy kicsit futottam együtt, rengeteg hasznos információt adott a pályáról, folyamatosan mondta, mi következik, mire kell figyelni. Azt is mondta, a büdöskúti forrás után már csak be kell csorogni a célba – nos, ez az egy nem így volt…

– Mit szól a pályacsúcshoz?
– Egyáltalán nem készültem rá, szóval elképesztőn boldog vagyok. Nagy élmény, az ember ezt nem felejti el. Főleg annak tudatában, hogy jövőre nem lesz száznyolc kilométeres táv, szóval legalább két évig biztosan én tartom a pályacsúcsot.
– Mik a következő célok?
– Idén már nem lesz versenyem, jön a pihenés, aztán kezdődik az alapozás. Jövőre az Ultra-Trail Hungaryn biztosan ott leszek, de még nem tudom, hogy melyik távon. Nagy terveim nincsenek, de könnyen lehet, hogy külföldi versenyeken is részt veszek.

A betegség sem akadályozta meg az éremszerzésben








