Preisinger Sándor (is) a blokkoló embert keresi az északírek góljánál

Csak a győzelem jelentett volna kedd este közvetlen feljutást a magyar válogatott számára a Nemzetek Ligájában az A-ligába, ám hiába szerezte meg Varga Barnabás az osztályváltáshoz elengedhetetlenül szükséges gólt a 35. percben, Justin Devenny nem sokkal a második játékrész közepe előtt parádés lövéssel eltüntette csapata hátrányát, így Észak-Írország nyerte meg a csoportot és jutott fel a legjobbak közé. Sohasem derül ki, miként alakul a mérkőzés, ha Szoboszlai Dominik lövésénél a kapufa nem segíti ki a vendégeket az 5. percben, vagy ha a hajrában Schäfer András fejese bemegy, mindenesetre a szurkolóknak egy éven belül másodszor kellett átélniük a Puskás Arénában, hogy az ellenfél csap nagy ünneplést. Ott volt a lelátón a Nemzeti Sport állandó szakértője, Preisinger Sándor is, aki ezúttal is markáns véleményt fogalmazott meg a látottakról.

„Ha az egész sorozatot nézem, meglehetősen sok nehézséggel kellett megküzdenie a válogatottnak, elsősorban a kulcsemberek időszakos kiesésére gondolok… – mondta lapunknak az ötszörös válogatott korábbi támadó, az 1994–1995-ös NB I-es idény gólkirálya. – Új filozófia alapján indult el a csapat, hiszen korábban öt–kettő–hármas alapfelállásban futballozott az A-ligában, és az nagyon jól is működött, nemigen tudtak mit kezdeni azzal a hadrenddel az ellenfelek. A most véget ért sorozatban viszont elkezdődött a labdabirtokláson alapuló futball: az egyik oldalt – rendszerint a balt – feltöltötték, létszámfölény alakult ki, aztán jött a forgatás, ami lehetőséget kínált az ellenfél védelmének feltörésére. Az irány nem rossz, ám akadálya volt az elvárt eredményességnek, hogy a védekezés nem úgy működött, ahogyan azt mindenki szerette volna. Sajnos a szabad- és szögletrúgásokra, nagy bedobásokra nem voltak válaszok, és ez egyértelműen a játékosok egyéni felelőssége. Az nem fordulhat elő, hogy a tizenhatos előterében a kipattanón nincs ember! Az ilyen hibát egy írkocsma-szintű játékintelligenciával rendelkező csapat is megtorolja! A különböző mutatókban, adatokban lenyomta a csapat az északír válogatottat, de ott van az egyéni felelősség… Ha a Liverpoolban játszol, próbáld blokkolni a beadásokat, s ne nyolc-tíz méterre állj a beadó embertől. Tény, Kerkez Milos ment előre, küldte középre a labdákat – de mi lett belőlük? Azon is el lehet gondolkodni, ha a csapat megszerzi a nagyon is fontos vezető gólt, és tudja, milyen reakció jön az ellenféltől, miért nem áll vissza a három belső védős rendszerre, hiszen az korábban működött. Rendben, nem volt Willi Orbán, ugyanakkor Szalai Attilát be lehetett volna tenni birkózni a vendégek remek fizikai adottságokkal rendelkező támadójával, Osváth Attila és Kerkez Milos pedig mindig kiléphetett volna a beadó játékosokra. Úgy érzem, nem sikerült tanulni az előző három meccsből, amit Írország és Észak-Írország ellen játszott a válogatott, ezért lesz most pótselejtező az egyenes ági feljutás helyett.”

Tény, az északírek gólja előtt rossz volt a magyar válogatott védekezése, valamennyi mezőnyjátékos a tizenhatoson belül tartózkodott, míg a riválistól ketten is az esetleges kipattanó labdára vártak – drága árat kellett fizetni az emberek rossz elosztásáért. A szurkoló már csak ilyen, szeretné, ha a kedvencei hazai pályán a kapujához szegeznék az ellenfelet, ha lennének a mérkőzésnek olyan periódusai, amikor csak az a kérdés, mikor jön a gól, ám ehhez sokkal több minőségi beadásra, Varga Barnabás-szintű érkezésre lenne szükség.
VIDEÓN AZ ÉSZAKÍREK GÓLJA
„Amit játszani akart a csapat, nagyszerűen működött, jól fel volt építve, de… – folytatta Preisinger Sándor. – Hány jó beadás volt, mennyi kapu elé érkezés? Szoboszlai Dominik rendre jól adta be a labdát, Varga Barnabás érkezett is, más viszont nem… Márpedig ha ez a játék, igenis zúduljanak be az érkezők a megfelelő területre! Ha szögleteknél, bedobásoknál többször nem a megfelelő helyen van a játékos, az döntő hiba. Bizonyos esetekben vissza kell nyúlni ahhoz, ami már működött, így ha vezet a csapat egy-nullára, akkor arra is reagálni kell. Arra számítottam, a válogatott az ukránokkal lesz versenyben a csoport első helyéért, frusztráló megélni, hogy Észak-Írország amolyan iparos, segédmunkás futballal feljuthatott és nálunk ünnepelhetett. Persze ilyen a sport, nem feltétlenül a szimpatikus csapatnak kell a legjobb pozícióban végeznie. Róth Antal mondta annak idején, amire fel lehet készülni, készülj fel! Ami pedig a márciusi pótselejtezőt illeti: ha mindenki egészséges, mind a négy rivális ellen van ötven százalék esély a továbbjutásra – és igen, az is igaz, hogy jobb lesz olyan csapat ellen játszani, amelyik azért futballozni is akar.”
| Három fontos kérdés az NS-szakértőkhöz |
1. Hogy védhetett törött kézzel Tóth Balázs, akire az északír kapufa után a 61. percben csúsztak rá? ![]() Kalmár Zsolt, 36-szoros válogatott középpályás: – Ilyenkor valószínűleg annyira dolgozik az adrenalin, annyira a feladatra koncentrál a sportoló, hogy megfeledkezik a fájdalomról. Sokkot kap a szervezet, és nem adja fel. A szerbek elleni válogatott mérkőzésen velem is előfordult, hogy a becsúszásom után az ellenfél játékosa rázuhant a térdemre, éreztem, hogy megfeszül, de folytattam, később viszont alig tudtam ráállni. Amúgy is sokszor voltam kénytelen úgy futballozni, hogy szúrt a térdem, mert letört egy porc, ilyenkor azért a komfortzónán kívülre kerültem… Tóth Balázson nem látszott, hogy baj lenne, ápolták, de aztán visszaállt a gólvonal elé, és mondhatni, hogy rutinosan lehozta a meccset, ráadásul az északír egyenlítő gólt eredményező lövést a világ egyetlen kapusa sem foghatta volna, azt nagyon bevarrta a srác. Láttam, hogy a Nemzeti Sport olvasói neki adták a legjobb osztályzatot, nálam a kapus hősiessége ellenére is Kerkez Milos volt a legjobb: agilisan futballozott, sokszor segítette a támadásokat, mellette Varga Barnabás emelkedett még ki. |
2. Egyetlen kaput eltaláló lövésre futotta a magyar válogatottól, ez vajon a mieink kritikája vagy az északírek dicsérete? ![]() Pátkai Máté, 23-szoros válogatott középpályás: – Így is, meg úgy is meg lehet közelíteni a kérdést – bár előtte azt gondoltam, győzelem lesz a vége… Valóban nem akadt nagy helyzet, egy-egy után is úgy éreztem, lesz még magyar gól. Lehet, túlságosan is megnyugodott mindenki a vezetés után, és a csapat átengedte a kezdeményezést – utólag persze mindig könnyű okosnak lenni. Az északírek keddig gólt sem kaptak, szóval érthető, ha volt olyan gondolat, hogy ez a meccs a góllal már meglesz. Azt viszont nem tudom, hogy az északír srác tízből hányszor találná el így a labdát… Meglehet, hogy Sallai Roland hiánya is közrejátszott a kevesebb kísérletben, de nem lehet csak erre fogni a kevés lövést. A második hely a csoportban szerintem reális, persze azt nem gondoltuk volna, hogy az írek lesznek az elsők. Abban egyetértek Marco Rossival, nem biztos, hogy baj, ha B-ligás marad a válogatott, ugyanis nem tudom, mennyi sikerélményt nyújtana az A-liga… Ezzel nem azt akarom mondani, hogy adjuk fel a feljutást, a világért sem, mert más szempontból megközelítve a kérdést, a legjobbak ellen lehet a legtöbbet fejlődni, de az sem tragédia, ha a válogatott a B-ben marad. |
3. A 70. percben állt be Pető Milán és Urblík József. Idejében? És mennyit tudtak lendíteni a csapat játékán? ![]() Vida Máté, 6-szoros válogatott középpályás: – Nem kaptak hálás feladatot, már csak azért sem, mert az északírek annyira betolták a buszt, hogy nagyon nehéz volt a cseréknek érdemben hozzátenniük a csapat játékához. Urblík József, ahogy a Vasasban, ezúttal is kereste a réspasszokat, és átlövéssel is kísérletezett, Pető Milán is próbált aktív lenni. Az angyalföldiek játékosa a következő két-három évben sokat segíthet a csapatnak, mert az egyik legkreatívabb hazai futballista. A vendégek zárt védekezése miatt nem tudom a cseréket megszólni, ilyenkor már egy-egy villanás dönthet. Nehéz ellenfél volt az északír, mégsem éreztem, hogy vissza tud jönni a meccsbe, az igen aktív tizenöt perce azonban elég volt hozzá. Régóta probléma egyébként, hogy rövid a magyar kispad: a kezdő erős, de a hiányzókat nem lehet megfelelően pótolni. Willi Orbánt lehetetlen, Sallai Rolandot is roppant nehéz. Viszont nélkülük is jobb volt a válogatott az északíreknél. Ha a teljes sorozatot veszem, Magyarország dolgozta ki a legtöbb helyzetet, nem kell szégyenkezni a második hely miatt, szerintem jó szinten teljesített a válogatott.
G. D. |
NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA, 2. CSOPORT
1. forduló. Szeptember 25., péntek
Grúzia–Észak-Írország 0–1
Magyarország–Ukrajna 0–1
2. forduló. Szeptember 28., hétfő
Grúzia–Ukrajna 0–0
Észak-Írország–Magyarország 0–0
3. forduló. Október 2., péntek
Magyarország–Grúzia 1–0
Ukrajna–Észak-Írország 0–3
4. forduló. Október 5., hétfő
Ukrajna–Magyarország 1–2
Észak-Írország–Grúzia 0–0
5. forduló. November 14., szombat
Grúzia–Magyarország 0–2
Észak-Írország–Ukrajna 1–0
6. forduló. November 17., kedd
Magyarország–Észak-Írország 1–1
Ukrajna–Grúzia 1–0
















